Ugrás a tartalomhoz

Hazai Samu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hazai Samu
SzületettKohn Sámuel
1851. december 26.[1]
Habsburg Birodalom Rimaszombat, Magyar Királyság
Elhunyt1942. március 13. (90 évesen)[1]
Budapest, Magyar Királyság
Állampolgárságaosztrák–magyar
magyar
NemzetiségeMagyarország magyar
Foglalkozása
TisztségeMagyarország honvédelmi minisztere (1910. január 17. – 1917. február 19.)
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1876)
Kitüntetései
  • Katonai Érdemkereszt I. osztálya
  • Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje (1916)
  • Albert-rend (1916)
SírhelyeFarkasréti temető (28-1-14)[2][3]
A Magyar Királyság
honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1910. január 17. 1917. február 19.
Miniszterelnökgróf Tisza István
ElődJekelfalussy Lajos altábornagy
UtódSzurmay Sándor lovassági tábornok
Katonai pályafutása
Ország Osztrák–Magyar Monarchia
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1873–1918
Rendfokozatavezérezredes
Háborúi, csatáielső világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Hazai Samu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Báró Hazai Samu (1876-ig Kohn Sámuel;[4] Rimaszombat, 1851. december 26.Budapest, 1942. február 10.) hivatásos katonatiszt, honvéd vezérezredes, felsőházi tag, 1910 és 1917 között a Magyar Királyság honvédelmi minisztere. Az Osztrák–Magyar Monarchia izraelita vallású tábornokai között ő érte el a legmagasabb rendfokozatot.

Élete

[szerkesztés]

A gimnázium és a kereskedelmi iskola elvégzése után 1873-ban besorozták honvédnek. Kiváló képességeit hamar felismerték, s még ősszel beíratták a Ludovika Akadémia tisztképzőtanfolyamára. 1874-től hadapródként teljesített szolgálatot, 1876-ban hadnaggyá avatták, mellyel egy időben döntött a kikeresztelkedés mellett s a nevét is magyarosította Kohnról Hazaira.

1878 és 1879 között a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamát, 1879 és 1881 között a bécsi hadiiskolát hallgatta. 1881-től dandársegédiszt, 1883-ban főhadnagy lett, majd hadtestvezérkari, honvédkerületi, 1886-ban honvédelmi minisztériumi szolgálatra vezényelték, ahol 1888-ban századossá avatták.

1889 és 1904 között a Ludovika Akadémián is tanított: 1889-től 1893-ig a felsőbb tiszti, 1893-tól 1902-ig a honvédtörzstiszti tanfolyamon, 1902-től 1904-ig pedig a törzstiszti tanfolyamon. A Ludovika Akadémia Közlönye szerkesztője volt.

1895-ben őrnagy, 1897-ben alezredes, 1900-ban vezérkari ezredes, 1907-ben tábornokká léptették elő. 1904-tól 1910-ig a Honvédelmi Minisztérium ügycsoportfőnöke volt. 1910. január 17-étől 1917. február 19-éig a Khuen-Héderváry Károly, Lukács László és Tisza István által vezetett kormányban a honvédelmi tárcát irányította. Hamarosan megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet és hozzá az altábornagyi rangot. A losonci kerület országgyűlési képviselőjeként jutott be a Parlamentbe.

1912-ben bárói rangot kapott. 1914-ben gyalogsági tábornokká, 1916-ban vezérezredessé nevezték ki. 1917 és 1918 között az osztrák–magyar fegyveres erők pótlásügyi főnöke is volt, ezért meg kellett válnia a minisztérium vezetésétől. 1917-től a 46. szegedi közös gyalogezredezredtulajdonosa” lett.

Az első világháború után visszatért Budapestre és nyugállományba helyezték. A Tanácsköztársaság alatt letartóztatták, huzamosabb ideig túszként tartották fogva. A Horthy-rendszer idején több bank és vállalat igazgatósági taggá választotta, 1927-től a Felsőház tagja volt. A fővárosban hunyt el 90 éves korában.

Jelentősége

[szerkesztés]

A Tisza-, a Fejérváry-, és a második Wekerle-kormány alatt az ő elképzelései alapján történt a honvédelem fejlesztése. A katonai bűnvádi eljárásról szóló, sokáig sürgetett, modern szellemű törvény, a háború esetére való rendkívüli kormányzati intézkedések, s legfőképp a korszakot alkotó véderőreform kodifikálása és parlamenti képviselete fűződik nevéhez.

Számos cikkén kívül több katonai műve jelent meg (pl.: Alkalmazó megbeszélések a spicherni csatából (1897), A háború tényezői (1915)). Hamary Béla hadbíró századossal együtt lefordította Carl von Clausewitz: A Háborúról című munkáját (1892–1894).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. A Belügyminisztérium 1876. évi 12699. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1876. év 2. oldal 2. sor.

További információk

[szerkesztés]


Elődje:
Jekelfalussy Lajos
Utódja:
Szurmay Sándor